Transzferár útmutató 2020 | eBook

A munkaviszonynak alapvetően két fajtája létezik, a határozott idejű, valamint a határozatlan
idejű munkaviszony.

Határozott idejű munkaviszony

Magyarországon a határozott idejű munkaviszony naptári napok/hetek/hónapok, vagy egyéb, arra
alkalmas módon kerül meghatározásra. A határozott idejű munkaviszony időtartama nem haladhatja
meg az öt évet, beleértve az esetleges meghosszabbítását az ilyen jellegű munkaviszonynak, valamint
a határozott idejű munkaviszony megszűnését követő hat hónapon belül megkötött újabb határozott
idejű munkaviszonyt.

Lehetőség van a határozott idejű munkaviszony meghosszabbítására, vagy egy másik határozott idejű
munkaviszony megkötésére, az előző ilyen jellegű munkaviszony megszűnését követő hat hónapon
belül, amennyiben azt a munkáltató jogos érdeke úgy kívánja.

Határozatlan idejű munkaviszony (állandó foglalkoztatás)

A felek szándéka szerint, ha nem határozzák meg a munkaviszony időtartamát, vagy „határozatlan
időtartamra” hozzák azt létre, akkor a munkaszerződés határozatlan időre köttetik.

Összehasonlító ügyletek

Az adóhatóság a helyi összehasonlító adatok vizsgálatát részesíti előnyben. Abban az esetben, ha ezek nem alkalmazhatók megbízhatóan az összehasonlító elemzés során, vagy nem áll rendelkezésre elegendő adat a Magyar piacról, hasonló piacról származó európai összehasonlító adatok is felhasználhatók. Az ellenőrzést az adóhatóság a szokásos piaci ár megállapítására eredetileg is használt adatbázissal végzi.

A szokásos piaci tartomány

Amennyiben indokolt, a Tao. tv. a szokásos pici tartomány meghatározása során lehetőséget biztosít az összehasonlító minta szűkítésére az interkvartilis tartomány alkalmazásával. Az interkvartilis tartomány a minta elemeinek 50%-át veszi figyelembe oly módon hogy a megfigyelések alsó 25%-át és felső 25%-át kizárja a mintából. Az interkvartilis tartomány alkalmazása a következő körülmények együttes fennállása esetén szükséges:

▪ az adózó a szokásos piaci ár meghatározását adatbázisból végzi,
▪ a nyilvántartás elkészítése során az összehasonlító elemzés legalább 10 vállalat legalább három pénzügyi évének adatait vagy több mint 30 megfigyelést vesz figyelembe, vagy az összehasonlító minta terjedelme meghaladja a 15 százalékpontot.

Habár az interkvartilis tartomány alkalmazása nem minden esetben kötelező, kijelenthetjük, hogy az interkvartilis tartomány használata biztonságosabb, mint a hiányának alátámasztása.

Költség-haszon elv

A 32/2017 NGM Rendelet előírásai szerint az adózó a nyilvántartás elkészítése során köteles figyelembe venni minden, az ellenőrzött ügylet megkötése, a szerződés módosítása, illetve legkésőbb a teljesítés időpontjában rendelkezésre álló és a tőle elvárható gondosság mellett, aránytalanul nagy költség ráfordítása nélkül megismerhető, a szokásos piaci ár meghatározása szempontjából jelentős tényt és körülményt.

Habár a költség-haszon elvre történő hivatkozás nem mentesíti az adózót a transzferár nyilvántartási kötelezettség teljesítése alól, egy adóhatósági ellenőrzés során megfelelő érv lehet a dokumentáció részletezettségének védelmére.

A 32/2017 NGM Rendelet alapján az adózót nyilvántartási kötelezettség terheli, ha kapcsolt vállalkozásával az adott adóévben teljesítés történt.

Bizonyos esetekben az adózó mentesülhet a dokumentációkészítési kötelezettség alól:

▪ ha az ügylet magánszeméllyel nem egyéni vállalkozóként kötött szerződés alapján jött létre,
▪ ha az adózó kisvállalkozásnak minősül (a Tao. tv. rendelkezései alapján)
▪ ha az ügylet szokásos piaci árát az állami adó- és vámhatóság a szokásos piaci ár megállapítására irányuló (APA) határozatban állapította meg, feltéve, hogy a határozatban rögzített tényállás ezen időszakban változatlanul fennáll,
▪ ha az ügylet szolgáltatás, termékértékesítés ellenértékének kapcsolt vállalkozás vagy kapcsolt vállalkozások részére változatlan összegben, illetve értékben történő átterhelését jelenti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó, termékértékesítő személy az adózóval, külföldi személlyel vagy a költséget viselő féllel kapcsolt vállalkozási viszonyban nem áll,
▪ ingyenes pénzeszközátadás és átvétel esetén,
▪ a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdei ügyletek esetén,
▪ a meghatározott összegben rögzített hatósági ár vagy jogszabályban egyedileg meghatározott konkrét ár alkalmazásával megvalósuló ügyletek esetén,
▪ a kapcsolt vállalkozások azon ügyletei esetén, melyek teljesítési értéke az adóévben szokásos piaci áron az 50 millió forintot nem haladják meg (ÁFA nélkül), azzal, hogy az értékhatár megállapításánál az összevonható szerződések alapján történő teljesítések értékét együttesen kell figyelembe venni,
▪ a Tao. tv. szerinti csoportos társasági adóalanyiságot választó kapcsolt vállalkozások között, a csoport megalakulását követően létrejött ügyletek esetében (csoportos társasági adóalanyiság 2019. január 1-jétő választható)

Ha a teljesítés értéke a szerződésben külföldi pénznemben kifejezett, akkor az 50 millió Ft-os értékhatár megállapítása során az adózó a Magyar Nemzeti Bank hivatalos, az adóév utolsó napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével állapítja meg az ügylet forintban kifejezett értékét.

A magyar transzferár szabályozás a következő transzferárképzési módszereket különbözteti meg:

▪ összehasonlító árak módszere
▪ viszonteladási árak módszere
▪ költség és jövedelem módszer
▪ ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer
▪ ügyleti nyereségmegosztás módszere

A magyar szabályozás a „legmegfelelőbb módszer” elvére támaszkodik, azaz a fenti módszerek között
nem állapít meg hierarchikus sorrendet. Habár a módszerek között elviekben nincs hierarchia, az
összehasonlító árak módszere előnyben részesül a többi módszerrel szemben (tehát ha rendelkezésre
állnak összehasonlító árak, először ezeket kell megvizsgálni).

A szokásos piaci ár egyéb módszerek alapján is meghatározható, ha a Tao. tv. által nevesített
módszerek nem használhatók megbízhatóan.

A szabályozás a fentiek között nem állapít meg hierarchikus sorrendet, a legtöbb esetben a
legközvetlenebb és legmegbízhatóbb mód az összehasonlító árak módszere.

A magyar transzferár szabályozás a 2018. január 1-jétől kezdődően kötelezően bevezette a kétszintű transzferár dokumentációs struktúrát, amely szerint a transzferár nyilvántartás fődokumentumból (masterfile), és helyi dokumentumból (local file) áll. Ennek megfelelően a 2020. adóév során is ez a dokumentációs struktúra alkalmazandó.

Az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásnak minősíthető ügyletek dokumentálása bizonyos feltételek fennállása esetén egyszerűsített adattartalommal is teljesíthető.

2020. január 1-ét követően akkor is szükséges a transzferár-szabályokat alkalmazni, ha az apporttal történő tőkeemelést olyan személy teljesíti, aki az apportügylet révén szerez többségi befolyást az apportot fogadó társaságban, de az apportot megelőzően abban nem rendelkezett többségi befolyással. A transzferár-szabályok a saját üzletrész visszavásárlását követő bevonásra, térítés nélküli átadásra is alkalmazandók.

Dokumentációs követelmények

Összevont transzferár dokumentáció

Főszabályként a transzferár dokumentáció minden dokumentációköteles ügyletre külön kell, hogy készüljön. A 32/2017 NGM Rendelet azonban lehetőséget biztosít az ellenőrzött ügyletek összevont bemutatására a következő feltételek fennállása esetén:

▪ ha az ügyletek összevonása az összehasonlíthatóságot nem veszélyezteti, és
▪ a szerződések tárgya azonos, továbbá teljesítésük minden lényeges feltétele előre rögzített és azonos, vagy a feltételek között az eltérések nem jelentősek, vagy
▪ a szerződések egymással szorosan összefüggnek.

Az adózó az összevonást köteles a helyi dokumentumban megindokolni.

A dokumentáció frissítése és módosítása

A 32/2017 NGM Rendelet szerint a nyilvántartást minden adóévre teljeskörűen el kell készíteni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy adott esetben a korábbi év nyilvántartásának egyes részei később nem lehetnének felhasználhatóak (sőt változatlan körülmények között inkább a változtatást kell indokolni), de minden évben egy új komplex nyilvántartást szükséges összeállítani.

Az szokásos piaci ár megállapítása céljából készült adatbázisszűrést legalább három évente, az összehasonlíthatóként kiválasztott vállalkozások pénzügyi adatait legalább évente szükséges frissíteni, feltéve, hogy vállalkozási tevékenységében ez idő alatt nem következik be olyan változás, amelyet független felek az ár meghatározásánál befolyásoló tényezőként vennének figyelembe.
Az adózó az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül, de legkésőbb az ellenőrzés megkezdéséig módosíthatja nyilvántartását, ha feltárja, hogy

▪ a nyilvántartást nem a jogszabályoknak megfelelően készítette el, vagy
▪ a nyilvántartásban az adóalapot, az adót, a szokásos piaci árat, a szokásos piaci ártartományt (jövedelmezőséget) érintő hibát észlel.

Módosítás esetén az eredeti nyilvántartás és a módosító dokumentum együttesen képezik az adózó szokásos piaci ár megállapításáról szóló nyilvántartását.

Határidők

A transzferár-nyilvántartást mindig az adott év társasági adó bevallásának tényleges benyújtásáig kell elkészíteni. A társasági adóbevallás benyújtásának határideje normál üzleti éves adózók esetén a bevallással érintett évet kővető év május 31, míg a naptári évtől eltérő üzleti évet alkalmazó vállalkozásoknak üzleti évük zárását követő 5. hónap vége.

A nyilvántartást továbbra sem kell az adóhatósághoz benyújtani, azonban egy adóellenőrzés esetén 3 munkanapon belül át kell adni.
A fődokumentum elkészítésének határideje abban az esteben lehet későbbi, mint a fent említett, amennyiben az adózó a helyi dokumentumot időben elkészítette, azonban a masterfile-t a csoport végső anyavállalata csak később készíti el. A késleltetés a csoport végső anyavállalatára vonatkozó törvényi határidőig, de legkésőbb a magyar vállalat adóévének utolsó napjától számított 12 hónapig terjedhet. Ha ezalatt a fődokumentum csoporton belül nem készül el, akkor ennek összeállítása is a magyar adózóra hárul.

Elévülés

Az elévülési idő annak naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év, amelyben az adóbevallás esedékes

Nyelv

A transzferár nyilvántartás, módosítás, és az azt alátámasztó dokumentáció nem magyar nyelven is elkészíthető, azonban az angol, német vagy franciától eltérő nyelven készült nyilvántartásokról az adóhatóság szakfordítást kérhet.

Alacsony hozzáadott értékű szolgáltatások egyszerűsített dokumentációja

Ha az adóévben az adózó a kapcsolt vállalkozásaival kizárólag a 32/2017 NGM Rendelet által nevesített alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásokat bonyolított, a nyilvántartási kötelezettségét e szolgáltatások tekintetében egyszerűsített tartalmú nyilvántartás elkészítésével is teljesítheti, a következő feltételek fennállása esetén:

▪ ha a szerződés alapján történő teljesítések általános forgalmi adó nélkül számított értéke szokásos piaci áron a 150 millió forintot nem haladja meg a vizsgálat tárgyát képező adóévben, és
▪ az ügylet értéke nem haladja meg a szolgáltatást nyújtó fél adóévi nettó árbevételének 5 százalékát, vagy
▪ a szolgáltatást igénybe vevő fél adóévi üzemi költségeinek és ráfordításainak 10 százalékát, továbbá
▪ ha az adózó a szokásos piaci árat a költség- és jövedelemmódszert alkalmazva határozza meg,
▪ és ha az ügylet során alkalmazott haszonkulcs a 3% és 7% közötti szokásos piaci tartományba esik.

Általános információk

Az előzetes árképzési megállapodás (Advance Pricing Agreement – APA) 2007. január 1-jétől áll az adózók rendelkezésére, melyek szabályait az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. tv. (Art.) rögzíti.

Az állami adó- és vámhatóság kérelemre határozatban állapítja meg a kapcsolt vállalkozások közötti jövőbeni ügyletben érvényesíthető szokásos piaci ár meghatározásakor alkalmazandó módszert, a megállapítás alapjául szolgáló tényeket, körülményeket, valamint ha meghatározható, a szokásos piaci árat, ártartományt.

A szokásos piaci ár megállapítása iránti eljárás egyoldalúan, kétoldalúan, illetve többoldalúan folytatható le.

A szokásos piaci árat megállapító határozat hatálya határozott időre, legalább három, legfeljebb öt évre állapítható meg. A határozat hatályának időtartama kérelemre egy alkalommal három évre meghosszabbítható.

APA kérelem benyújtásának díja

A szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárás díja annyiszor 2 000 000 forint, ahány oldalú eljárást kezdeményeztek a felek. A díj fizetésére részletfizetés vagy fizetési halasztás nem engedélyezhető.

A kérelem elutasítása, illetve visszavonása esetén a díj összegének 85%-át vissza kell téríteni.
Meghosszabbítás és módosítás iránti eljárás esetén a díj összege az eredeti eljárásban lerótt díj 50%-a.
Az előzetes konzultáció díjának mértéke konzultációnként 500 000 forint.

Ha az adóhatóság által elvégzett adóalap kiigazítás adóhiányt eredményez, az adóhiány 50%-ának megfelelő adóbírság és a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő késedelmi pótlék szabható ki.

A transzferár dokumentáció hiánya vagy hiányossága esetén a NAV akár 2 millió forint mulasztási bírságot is kiszabhat nyilvántartásonként és évenként (ismételt jogsértés esetén 4 millió forintig, további jogsértés esetén az első esetben kiszabott mulasztási bírság mértékének négyszereséig terjedhet a mulasztási bírság). Késedelmi kamat hiányos vagy hiányzó transzferár dokumentáció esetén nem szabható ki.