A legmegfelelőbb transzferár módszer kiválasztása

A transzferárszabályozásban a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek szokásos piaci árának meghatározása központi jelentőségű feladat. Az ügylet körülményeinek, valamint a résztvevő felek által vállalt funkciók, felhasznált erőforrások és viselt kockázatok alapos elemzése elengedhetetlen annak érdekében, hogy a legmegfelelőbb módszert válasszuk ki. Ez a módszer biztosítja, hogy az adott ügylet szokásos piaci ára pontosan és megbízhatóan igazolható legyen.

A módszerválasztás során nem szabad önkényes döntést hozni. A kiválasztott módszernek az ügylet pontos körülhatárolásán kell alapulnia. Első lépésként az adózóra ható iparági, piaci, gazdasági és szabályozási környezetet kell feltérképezni. Ezt követi az ügylet speciális gazdasági körülményeinek vizsgálata, amely alapvető információkat nyújt a további elemzéshez.

Funkcionális elemzés és módszerválasztás

A módszerválasztás szerves része a funkcionális elemzés, amely az érintett felek által végzett tevékenységekre, a viselt kockázatokra és az alkalmazott eszközökre összpontosít. Ennek keretében kerül sor a tesztelt fél, a legalkalmasabb módszer, az alkalmazandó pénzügyi mutató és az összehasonlítási tényezők azonosítására. Ez az elemzés alapozza meg a transzferár elemzés későbbi lépéseit.

A módszerválasztás egyik legfontosabb követelménye, hogy az adott ügylethez legjobban illeszkedő eljárást alkalmazzuk. Nem létezik univerzális módszer; minden esetben a konkrét körülmények alapján kell meghatározni a legmegfelelőbbet. A kiválasztás során figyelembe kell venni a módszerek erősségeit, gyengeségeit, valamint a szükséges megbízható információk rendelkezésre állását.

Az alkalmazható módszerek áttekintése

A transzferárazási szabályok különböző módszereket biztosítanak a szokásos piaci ár meghatározására. Ezek közé tartoznak a hagyományos és az ügyleti nyereségen alapuló módszerek. A hagyományos módszerek, például az összehasonlító árak módszere (CUP), a viszonteladási árak módszere (RPM) és a költség plusz módszer (C+), általában megbízhatóbb eredményeket nyújtanak. Ezeket előnyben kell részesíteni az ügyleti nyereségen alapuló módszerekkel, például az ügyleti nettó nyereség módszerével (TNMM) és a nyereségmegosztásos módszerrel (PS) szemben.

A módszerek között nincs hierarchia, de a belső összehasonlító adatok előnyt élveznek a külső adatokkal szemben. Ha egy tranzakció esetében elérhetők belső összehasonlító adatok, az összehasonlító árak módszerét célszerű alkalmazni. Ez a módszer kiemelkedik megbízhatóságával, amennyiben a szükséges adatok rendelkezésre állnak.

A magyar szabályozás sajátosságai

Magyarország az uniós irányelveknek megfelelően vezette be a globális minimumadót, ami azt jelenti, hogy a szabályozás hatálya alá eső cégeknek részletes nyilvántartást kellett vezetniük a pénzügyi adataikról. Az első bejelentési kötelezettség határideje 2024. december 31. volt.

A magyar adóhatóság szigorúan ellenőrzi a CbCR-bejelentéseket is, különösen azokban az esetekben, amikor a csoport más tagországokban jelentős adómegtakarítást érhet el. Az adatszolgáltatás elmaradása, hibás vagy hiányos teljesítése esetén akár 20 millió forintos bírságot is kiszabhatnak.

A módszerváltás jelentősége és hatásai

Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a korábban alkalmazott módszer már nem felel meg az aktuális körülményeknek. Az ilyen eseteket módszerváltásnak nevezzük, amely indokolt lehet például egy termék vagy szolgáltatás jellegének megváltozása, technológiaváltás vagy az ügyletben részt vevő felek funkcióinak átrendeződése miatt. Azonban a módszerváltás jelentős torzító hatással lehet a szokásos piaci ár meghatározására, különösen, ha az adatok nem teljeskörűek vagy pontatlanok.

A módszerváltás alkalmazásakor az adózónak igazolnia kell, hogy a változtatás indokolt és az új módszer jobban illeszkedik az ügylet aktuális körülményeihez. Ha például egyedi termékek tömegtermékké válnak, vagy jelentős változások történnek a piaci környezetben, a korábbi módszerek alkalmazhatósága megkérdőjelezhetővé válhat. Ezekben az esetekben az új módszer alkalmazása révén biztosítható a szokásos piaci ár helyes meghatározása.

Gyakorlati kihívások és megoldások

A módszerválasztás egyik legnagyobb kihívása az adatok hiánya vagy pontatlansága. Gyakran előfordul, hogy a legmegfelelőbbnek ítélt módszerhez nem áll rendelkezésre elegendő adat, ami szükségessé teszi egy alternatív módszer alkalmazását. Az adatok pontosságának és teljességének biztosítása érdekében az adózóknak alapos nyilvántartást kell vezetniük, és rendszeresen felül kell vizsgálniuk a transzferárazási stratégiáikat.

Következtetés

A legmegfelelőbb módszer kiválasztása a transzferárazási szabályozás egyik kulcsfontosságú eleme. Bár a módszerválasztás folyamata bonyolult lehet, az alapos elemzés és a pontos adatok biztosítása révén az adózók minimalizálhatják a kockázatokat és biztosíthatják a szabályozási követelményeknek való megfelelést. Az ügylet körülményeinek figyelembevételével kiválasztott módszer nemcsak a szokásos piaci ár pontos meghatározását segíti elő, hanem hozzájárul az átláthatóság és a jogbiztonság növeléséhez is.

Köő-Tóth Zénó

Senior Transferpricing Specialist | Accace Hungary

Kapcsolatfelvétel