1. Az Európai Unión belüli, adózás területén megvalósuló együttműködés újabb elemeként 2018. június 25-én hatályba lépett az agresszív adóstruktúrák jelentéstételi kötelezettségét előíró ún. DAC 6 irányelv. Az irányelv az elmúlt évek globális szintű és EU-s kezdeményezéseinek sorába illeszkedik, amelyeknek a célja az agresszív adótervezési struktúrák visszaszorítása és végső soron annak biztosítása, hogy minden vállalkozás ott adózzon, ahol a jövedelmet megtermelte.

Az irányelvet a hazai jogba átültető jogszabályt 2019 júniusában fogadták el.

2. Az irányelv tárgyi hatálya kizárólag a határon átnyúló konstrukciókra terjed ki, azaz a belföldi konstrukciókra nem fog vonatkozni az adatszolgáltatási kötelezettség.

Az irányelv értelmében az a konstrukció minősül határon átnyúlónak, amelyben egynél több tagállam, vagy egy tagállam és egy harmadik ország érintett, és a következő feltételek közül legalább egy teljesül:

• a konstrukció nem minden résztvevője ugyanabban az adójogrendszerben (államban, illetve területen) rendelkezik adóügyi illetőséggel;
• a konstrukció egy vagy több résztvevője egyidejűleg egynél több adójogrendszerben (államban, illetve területen) rendelkezik adóügyi illetőséggel;
• a konstrukció egy vagy több résztvevője másik adójogrendszerben (államban, illetve területen) folytat üzleti tevékenységet az ott található állandó telephelyén keresztül, és a konstrukció ezen állandó telephely üzleti tevékenységének egészét vagy részét képezi;
• a konstrukció egy vagy több résztvevője másik adójogrendszerben (államban, illetve területen) folytat tevékenységet anélkül, hogy ott adóügyi illetőséggel rendelkezne vagy állandó telephelyet hozna létre;
• az ilyen konstrukció hatással lehet az automatikus információcserére, illetve a tényleges tulajdonosok azonosítására

3. Ezen túlmenően az irányelv meghatároz ismertetőjegyeket, amelyek az agresszív adóstruktúrákra jellemző egyes tipikus sajátosságokat, elemeket ragadják meg, amelyeken keresztül adókikerülésre, visszaélésre kerülhet sor. Egyes ismertetőjegyek megléte már önmagában jelentéstételi kötelezettséget eredményez, míg mások esetében akkor kell adatot szolgáltatni, ha az ismertetőjegy meglétén túl az adott konstrukció fő előnye vagy a fő előnyök egyike adóelőny elérése volt.

Az irányelv mellékletében az egyes ismertetőjegyek különböző kategóriákba vannak sorolva, így az irányelv megkülönböztet

1. fő előny vizsgálatára irányuló teszthez kapcsolódó általános és különös ismertetőjegyeket,
2. határon átnyúló ügyletekhez kapcsolódó különös ismertetőjegyeket,
3. automatikus információcserére és a tényleges tulajdonlásra vonatkozó különös ismertetőjegyeket, valamint
4. transzferárazással kapcsolatos különös ismertetőjegyeket.

A teszt kétlépcsős: első lépésként a fő előny vizsgálatára irányuló tesztet kell elvégezni. Amennyiben a konstrukció nem megy át a teszten, úgy azt a konstrukciót jelenteni kell az adóhatóság irányába.

Amennyiben a konstrukció teljesíti a teszt kritériumait, úgy a továbbiakban a fő előny vizsgálatára irányuló teszten alkalmazott ismertetőjegyek nem használhatóak fel.

A vizsgálat második szakaszában már csak a „fennmaradó” ismertetőjegyek vizsgálhatóak, így

• a határon átnyúló ügyletekhez kapcsolódó különös ismertetőjegyek közül azok, amelyeket a „fő előny vizsgálatára irányuló teszten” nem kellett alkalmazni,
• az automatikus információcserére és a tényleges tulajdonlásra vonatkozó különös ismertetőjegyek, valamint
• transzferárazással kapcsolatos különös ismertetőjegyek.

Amennyiben ezen ismertetőjegyek közül akár egy is teljesül, úgy a konstrukció jelentéstételi kötelezettség alá esik.

4. Az irányelv főszabályként az adótervezésben közreműködőre telepíti az adatszolgáltatási kötelezettséget. Ennek következményeként adatszolgáltatási kötelezettség elsősorban az adótanácsadókat fogja terhelni, de az irányelv értelmében adatközlésre kötelezett lehet majd akár az adott konstrukcióban érintett pénzügyi intézmény, illetve maga az adózó is – utóbbi két esetben.

Az adóhatóság felé elsősorban az ún. adótervezésben közreműködők kötelesek jelentést tenni. Az ’adótervezésben közreműködők’ alatt egyrészről az adatszolgáltatási kötelezettség alá eső, határokon átnyúló konstrukciók kidolgozóját, forgalmazóját, a konstrukció végrehajtásának irányítóját kell érteni (ún. ’promoter’, közvetlen/aktív közreműködő). Másrészről ilyen közreműködőnek minősül az is, akinek tudomása van vagy akitől észszerűen elvárható, hogy tudomása legyen arról, hogy adatszolgáltatási kötelezettséget keletkeztető adótervezéshez támogatást vagy segítséget nyújt, illetve tanácsot ad (ún. ’service provider’, közvetett/passzív közreműködő).

5. Az irányelv részletesen meghatározza, hogy pontosan milyen információkat kell szolgáltatni az adóhatóság részére. Így többek között meg kell adni

• az adótervezésben közreműködők és az érintett adózók azonosításához szükséges információkat: a nevüket, (természetes személyek esetén) születési idejüket és helyüket, adóügyi illetőségüket és adóazonosító számukat, valamint adott esetben azok a személyek, akik/amelyek az érintett adózóval kapcsolt vállalkozások (az irányelv kapcsolt vállalkozás definíciója szigorúbb meghatározást tartalmaz a magyar szabályhoz képest, ugyanis az irányelv alkalmazásában már a 25%-os részesedés/szavazati jog megléte is kapcsoltsági viszonyt eredményez);
• azon ismertetőjegyek részletes leírását, amelyek alapján a határokon átnyúló konstrukció adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozik;
• az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukció értékét.

Az irányelv által meghatározott információkat – főszabály szerint – az irányelvben meghatározott események bekövetkeztétől számított 30 napon belül kell megküldeni az illetékes adóhatóság irányába. Abban az esetben, ha az adótervezési konstrukció sablonszerűnek (az irányelv szóhasználatában piacképes konstrukciónak) minősül, akkor az ilyen fajta konstrukcióhoz kapcsolódó információkat elég lesz majd negyedévente jelenteniük az érintett személyeknek.

6. A tagállamoknak 2019. december 31-ig kellett átültetniük belső jogrendjükbe, míg magát az irányelvet 2020. július 1-től kellett volna alkalmazni. A koronavírus miatt azonban többször érkezett kérés a tagállamok részéről a határidő meghosszabbítása iránt.

A legutolsó információk szerint a DAC6-ra vonatkozó határidők a következők:

• január 1.: A 2020. július 1. és 2020. december 31. közötti időszakban létrehozott (elkezdett) konstrukciók kapcsán a jelentéstételre vonatkozó 30 napos határidő ekkor indul (korábban ez 2020. július 1. volt)
• február 28.:  a 2018. június 25. és 2020. június 30. között időszakban létrehozott (vagy legalábbis elkezdett) határon átnyúló adózási konstrukciók esetében ez az adatszolgáltatási kötelezettség határideje (ez korábban 2020. augusztus 31. volt)
• április 30.:  ez a NAV számára határidő, legkorábban ekkora kezdődhet az információcsere a többi adóhatósággal