Hogyan csináljunk üzletet mostanában az ígéretes országban, Ukrajnában?

A múlt héten meglátogattam kijevi leányvállalatunkat. A látogatásom célja az volt, hogy a saját szememmel lássam az ottani pillanatnyi helyzetet, és hogy eldöntsem, hogyan lehetne a legjobban folytatni az ottani üzletet. Nem akartam másodkézből származó, az újságokból megszerezhető véleményekre támaszkodni, inkább szerettem volna saját magam közvetlenül megtapasztalni az ottani atmoszférát, és kialakítani a saját véleményemet. Mint gyakorlatilag mindenki más, minket is érint az ukrajnai helyzet, és az ügyfeleink közül soka elhagyják az ukrán piacot. Hogyan tudnánk ott előrelépni a jelenlegi helyzetben? Egyáltalán, lehet-e most egyáltalán előrelépni? Azt reméltem, hogy a személyes találkozások az ügyfeleinkkel, munkatársainkkal és üzleti partnereinkkel lehetővé teszik, hogy választ találjak ezekre a kérdésekre.

Amikor a családomnak megemlítettem, hogy Kijevbe repülök, a lányom sírni kezdett: „Apa, nem menj oda, le fognak lőni!” Nehéz volt neki elmagyaráznom, hogy nem kell félnie, azok után, amit nap mint nap hall az ukrajnai konfliktusban elpusztult emberekről.

Nos, milyen volt a látogatásom, és milyen válaszokat kaptam a kérdéseimre?

Bécsből indultam egy majdnem üres Boeinggel; összesen talán 19 utas volt a fedélzeten, na meg a személyzet. Ezek a járatok általában tele vannak… Kijev Boriszpil repülőterén szálltunk le, egy teljesen új és szinte teljesen néptelen terminálépületnél.

Kijev, maga a város egészen normálisan néz ki; az üres repülőgép és az elhagyatott repülőtér volt az egyetlen jele annak, hogy valami nincs rendben. A város ki volt világítva neonfényekkel, és semmi jelét nem lehetett látni annak, ami jelenleg Ukrajnában folyik.

A különbséget akkor lehetett megérezni, ha beszélgetni kezdtem az emberekkel. A hangulatuk komor volt; szinte mindenki elveszített már valakit ebben a konfliktusban: rokon, ismerőst vagy ismerős ismerősét. A gyengülő hrivnyának köszönhetően az árak emelkednek, a bérek reálértéket lefelé tart, és ez mindenkit érint.

Rövidre fogva az elemzést: a helyzet nem fog gyorsan javulni, és nem fog javulni a belátható közeli jövőben sem. Még ha sikerül is elhallgattatni a fegyvereket ebben az évben, a teljes felépüléshez évek kellenek. Hogy ebből az egészből mi fog a végén kijönni, és mennyi idő fog kelleni a talpra álláshoz, azt csak a kristálygömb tudná igazán megmondani.

Azt hihetnénk, hogy több mint húsz évnyi tapasztalat a nemzetközi üzletvezetésben, az, hogy valaki ennyi év alatt oly sok kulturális és jogi különbséggel megbirkózott, kellő felkészítést ad ennek a helyzetnek a kezelésére. De az az igazság, hogy szinte elképzelhetetlen, milyen nehéz megtapasztalni a helyi üzleti környezetet körülvevő ilyen mértékű aggodalmat, és azt a másnaptól való félelmet, bizonytalanságot, amellyel az Ukrajnában dolgozó emberek kénytelenek szembe nézni. Mégis, az emberek élik az életüket, alkalmazkodnak az új világukhoz, és ezt kell tennünk nekünk is az üzleti életben.

Rendben, akkor hát mit tegyünk az ukrajnai üzletünkkel ilyen körülmények között?

Sok cég már úgy határozott, hogy felhagy az Ukrajnában folyó üzleti tevékenységgel, és ezek el is kezdték az ottani cégeik felszámolását. A jelen pillanatban az üzleti tevékenységünk legvirágzóbb része az ügyfeleinknek a cégfelszámolásban nyújtott segítség. De hát egy cég felszámolása rendkívül hosszadalmas folyamat.

Sok vállalkozást találni ott helyben, amelyek speciális szolgáltatást nyújtanak: kivásárolják a céget, megváltoztatják a nevét és az ügyvezető igazgatót, és azután „gondoskodnak” a cégről. Ez a szolgáltatás jóval olcsóbb és gyorsabb, mint a felszámolás, de hát mit is jelent egy a „gondoskodás” valójában? Kineveznek valakit az utcáról (igen gyakran egy közönséges hajléktalant) ügyvezető igazgatónak, leállnak a cég pénzügyi és törvényi kötelezettségeinek a teljesítésével, hagyják lerohadni a céget. Az ukrán pénzügyi hatóságok a közelmúltban elkezdték a figyelmüket ezekre az esetekre összpontosítani, és jelenleg vizsgálják az ügyeket. Nem igazán hiszem, hogy egy komoly cégtulajdonos vagy igazgatótanács ilyen sorsra szánná a leányvállalatát, az ennyire kiszámíthatatlan kockázattal és igen nagy eséllyel arra, hogy a jövőben biztosan sérül a jó hírnév.

Mivel a természetemnél fogva optimista vagyok, úgy gondolom, hogy ahogy máskor is, a nehéz és kihívó helyzetek lehetőségeket is rejthetnek magukban. Sok cég igen komoly beruházást hajtott végre Ukrajnában, és amelyikük most úgy dönt, hogy felszámolja a cégét, az kétszer fogja ezt a döntését megfizetni: egyszer most, a felszámoláskor, és másodszor akkor, amikor a jövőben majd újra be akar jutni az országba.

Ezért hát elkezdtünk egy új szolgáltatást kínálni ezeknek a cégeknek, a cégek hibernálását, altatását. Segítünk az ügyfeleinknek a lehető legkisebbre csökkenteni az Ukrajnában lévő üzletük fenntartásával kapcsolatos költségeket, gondoskodunk a cég összes könyvelési, adózási és törvényi kötelezettségének a betartásáról, és megtartjuk jó állapotban az üzletet ebben a nehéz időszakban. Amikor a helyzet normalizálódni kezd, az ügyfél felébresztheti a cégét, és folytathatja az üzletet ott, ahol abbahagyta. Ez egy valóban költséghatékony megoldás, és van egy valóban nagyon fontos előnye, hogy nem rontja az adott cég hírnevét az ukrán piacon, és nem hagyja elromlani a cég jó hírét a helyi hatóságok előtt sem.

Nagy az esélye annak, hogy sok vállalatvezető és igazgatóság most hozza meg a döntését, hogy mi legyen a következő lépése ezen a piacon. Bármi is lesz a döntésük az ukrajnai üzletük jövőjét illetően, sok szerencsét kívánok hozzá. Ugyanakkor kérem, hogy nyugodtan keressenek meg, hogy megoszthassuk egymással az ezzel a nagyon bonyolult piaccal kapcsolatos tapasztalatainkat.

Remélem, hogy az életek kioltása a lehető leghamarabb véget ér, és hogy Ukrajnának hozzáértő és hiteles vezetői lesznek, akik képesek lesznek kivezetni az országot a jelenlegi káoszból. Ukrajna népe valóban jobb kilátásokat érdemel a jövőre nézve.